Beszámoló a 2016-os bécsi logoterápiás konferenciáról

Készítette: Berendi Carmel, Logoterápiás személyiségfejlesztő tanácsadó Megjelent: Többlet (szaklektorált kiadvány) - Logoterápia és Egzisztenciaanalízis Évkönyv 2016. szerk: Sárkány Péter, Vik János.  233- 240 old.

http://www.logoterapia.hu/files/Tobblet2016Logoterapia.pdf

A bécsi Victor Frankl Intézet 2016 szeptemberében harmadik alkalommal rendezte meg az osztrák fővárosban, a The Future of Logotherapy - A Logoterápia jövője című nemzetközi konferenciát. Az Alexander Batthyány vezetésével működő szervezőbizottság munkáját dicséri, hogy a rendezvényen harmincöt ország nyolcvanhat szakembere tartott előadást a több mint négyszázötven résztvevőnek. A számadatok önmagukért beszélnek és a tudományág iránti egyre növekvő nemzetközi érdeklődést bizonyítják. Az előadók többsége német nyelvterületről, az USA- ból, Izraelből, Oroszországból, Törökországból, valamint a dél amerikai országokból érkezett. A fórumon a logoterápia és egzisztenciaanalízis terén folytatott legújabb tudományos kutatások beszámolói mellett az interdiszciplináris megközelítések is bemutatásra kerültek. A pszichológia és pszichoterápia mellett fontos szerepet kapott a nem klinikai alkalmazási irányzatok ismertetése: számos előadás érintette a szociális munka, a gerontológia, a pedagógia és ifjúságvédelem, a szervezetfejlesztés, a coaching, a filozófia, az etika, a jog, valamint a medicina és a palliatív gondozás területét. A konferencia külön figyelmet szentelt korunk aggasztó társadalmi jelenségének, a migráció és a menekültügy kérdéskörének. Az angol, német, spanyol és francia nyelvű előadások mellett az érdeklődők szemináriumokon, workshopokon is részt vehettek, ahol a szakmai tapasztalatokon túl értékes saját élményekkel is gazdagodhattak.

  Miután jelen keretek nem teszik lehetővé a részletes tudósítást, e rövid beszámoló elsődleges célja, hogy összefoglalja a kortárs logoterápia vívmányait, a különböző területek egy – egy előadásának a segítségével, mely akár a téma aktualitása, akár az előadó munkásságának kiemelkedő fontossága miatt számíthat az olvasó érdeklődésére. Fontos megjegyezni, hogy a körkép egyben tükrözi a szakmai érdeklődésemet is, mely befolyásolta az előadások kiválasztását. Itt szeretném megjegyezni, hogy a változatos és magas színvonalú szakmai tartalom mellett a konferencia egyúttal tisztelgés volt Viktor Emil Frankl osztrák neurológus és pszichiáter munkássága előtt: a jelen lévő családtagok, közeli munkatársak, tanítványok visszaemlékezései hitelessé tették, felelevenítették az orvos- filozófus személyiségét. Beszámolóikat az a szándék vezérelte, hogy a résztvevőkkel megosszák mindazt az örömöt és tanúságot, ami a Frankl – lal baráti és munkakapcsolatok során átéltek. A hallgatóság hangos tetszésnyilvánítása több ízben is jelezte, hogy hálásak, köztük jómagam is, hogy ezáltal részesei lehettek egyfajta bensőséges élménynek is.

A konferenciát Alexander Batthyány mellett Eleonore Frankl nyitotta meg, aki nemcsak feleségként, hanem munkatársaként is részt vett az életmű kiteljesítésében. Frankl özvegye kiemelte, hogy házassága Viktor Frankl- lal élete legnagyobb ajándéka és annak minden percéért hálás a sorsnak. 

Elsőként Jay Levinson, Frankl tudományos asszisztensének: So much to learn- Mennyi tanulnivaló! visszaemlékezését hallhattuk a majd húszévnyi szoros munkakapcsolat legfontosabb momentumairól. A pszichológus több neves kutatóval is dolgozott, azonban ahogy fogalmazott, Frankl-  akit a huszadik század egyik gondolkodó óriásának tart- volt az, aki meghatározta a szakmai életét. Elmondta, mennyit tanult tőle magánemberként is, főként abból, ahogy a professzor a mindennapjait élte- a logoterápia elvei szerint. Levinson előadásának sarokpontja, amit mestere mellett sajátított el és aminek munkájában is nagy jelentőséget tulajdonít: az empátia. Kiemeli, hogy Frankl az empatikus jelenlétet a terápia módszerénél is nagyobbra értékelte és a terapeuta legfontosabb feladatának tartotta emberként is jelen lenni egy embertárs számára. A másik lényegi tényező a dialógus, melynek nyitottsága tovább mélyíti az ember és ember közötti kapcsolatot. Jacob Biedermann rabbi a The Lubavitcher Rebbe and Victor Frankl - A Lubavicsi Rebbe és Victor Frankl című előadásában felidézte, hogy 1959- ben Frankl kritika és támadások közepette dolgozott, szakmai válsággal küzdött. Közel volt ahhoz, hogy feladja a logoterápiát, amikor megjelent nála egy ismeretlen hölgy New Yorkból a Frankl számára szintén ismeretlen Lubavicsi Rabbi (a Chábád mozgalom és a haszid közösség vezető alakja) látnoki üzenetével: tartson ki, és győzni fog. Frankl-t annyira megérintette az üzenet- hisz a rabbit sem ismerte személyesen és a terveiről, lelki gyötrelmeiről a feleségén kívül senki nem tudott-, hogy folytatta munkáját. Nem sokkal ezután valóban sorsfordulat következett be: művei külföldön is ismertek lettek munkáját érdeklődés kísérte. Biedermann rámutatott, hogy a judaizmus alapvetése, hogy az ember megtalálja élete értelmét - és az értelemhez szorosan hozzátartozik az együttérzés és az elfogadás is. Példaként idézi fel Frankl munkásságát, aki terapeutaként nem ítélkezett, nem kritizált, hanem aszerint az elve szerint járt el, hogy a páciens tudja a számára legmegfelelőbb megoldást és az élet kihívásaiban a személyes lehetőségeket hangsúlyozta páciensei számára. A rabbi kiemelte a szeretet, mint legfontosabb gyógyító erő szerepét és mint mondta, vallja, hogy emberként elsősorban a kapcsolatainkra van szükségünk, hisz azokban az értelmet a legközvetlenebb megnyilvánulásában élhetjük meg. David Guttmann visszaemlékezéseinek fókuszában az áll, ahogyan megéli a logoterápiát: „Egész életemben segéd voltam, folyamatosan tanultam. Segédnek lenni nemcsak azt jelentette, hogy segíthetek másoknak, hanem azt, hogy egy ügy, vagy egy közösség szolgálata megtiszteltetés volt számomra és azt mindig is hálával végeztem.” Guttmann szerint a jó terapeuta olyan, mint egy jó haszid (zsidó tradíció és népi mozgalom híve): felgyújtja a lámpát az emberekben. Szívesen idéz néhány haszid történetet, melyeket a Frankl műveiben is gyakran idézett és nagyra becsült Martin Buber munkásságából is ismerhetünk. A haszid történetek Guttmann szerint a logoterápia lényegének hiteles és plasztikus megszólaltatói. Haddon Klingberg klinikai pszichológus- Frankl életrajzírójaként életművének avatott ismerője – előadásában, The Heart of Logotherapy for the 21st Century - A logoterápia lényege a 21 század számára, a logoterápia születésének korszakát idézi. A Frankl családdal készített interjúk kapcsán válogatott személyes élményeiről és benyomásairól vall kiemelve, hogy Frankl a tudományos munkásságán túl is, igazán élte a tanait: a személyes és családi élete a hit, a spiritualitás és a személyes felelősség tanúságtétele volt. Klingberg előadásában a jövőbe tekintve arra hívta fel a figyelmet, hogy a logoterápia fejlődik és a ma szakembereinek legfontosabb feladata teret biztosítani a fejlődésre és támogatni, megvetni az alapjait a logoterápia kiterjedésének, különösen napjainkban, az egész világot térintő globális kihívások idején. 

Az USA- beli tanítványok és barátok visszaemlékezései után térjünk rá a Frankl német nyelvterületről származó követőinek két kiemelkedő előadására. Elsőként Elisabeth Lukas: Logotherapeutische Geschprächsführung: Konzeptionelle Überlegungen- und praktische Hinweise-  A logoterápiás beszélgetés: fogalmi kérdések és praktikus tanácsok c. előadásában Lukas kifejtette, egyetért Frankl- lal, miszerint a pszichoterápia művészet, majd számba veszi a terápiás folyamat művészettel rokon vonásait. A terápia tényezőit a következő fontossági sorrendben határozta meg: első a páciens személyisége, melyet a terapeuta személyisége, kisugárzása követ és csak harmadsorban a választott módszer. Ahogy a művészetben, a terápiában is elsődleges fontosságúnak tartja az intuíciót: arra bátorít, hogy a klienshez való hozzáállás és a kommunikáció stílus megválasztásában is kövessük a megérzésünket. A pszichoterápia művészet abban az értelemben is, hogy a terapeuta a folyamatban nem önmaga, hanem valójában valami más számára van jelen: a kliens és a problémája számára. Ahhoz, hogy odaadással jelen tudjon lenni, elsősorban önmaga számára szükséges jelen lennie –amihez fontos a jelenlétnek szentelt minőségi idő. A pszichoterápia művészet abból a megközelítésből is, hogy képekkel dolgozik: a páciensnek konstruktív és destruktív képei vannak az adott helyzetről, a terapeuta feladata a konstruktív képek támogatása. Kiemeli, hogy a terapeuta jelenléte legyen előfeltételezésektől és előítéletektől mentes, tartózkodjék a diagnózis felállításától, a spekulációtól. Ezzel szemben fontos, hogy teret adjon a személynek a döntésre és a kérdések felvetésével ne a saját javaslatait közvetítse, hanem a páciens motívumait igyekezzék megragadni, hogy kísérje őt abban a folyamatban, amiben eljuthat a felelősségnek radikális megéléséhez. Lukas rámutat, hogy logoterpautaként mindenekelőtt emberképet közvetítünk, melynek lényege, hogy az ember nem a sors áldozata, hanem az életének alakítója. Lukas is kiemeli, hogy az együttérzés és empátia elengedhetetlenül szükséges a terápiás folyamatban, ezek biztosítják ugyanis annak a nyitottságát. A terapeutának különböző kommunikáció stílusok állnak rendelkezésére, melyek közül a szókratészi dialógust, a meggyőzést, a paradoxont és a történetmesélés hatékonyságát említi és kiemeli a humor fontosságát is. 

A konferencia vendége volt Uwe Böschemeyer (Ausztria) is, akinek az eseményen a Moszkvai Pszichoanalitikai Intézet díszdoktori címet adományozott. Böschemeyert köszöntő beszédében Sandra Heinzl- Marchart a Frankl elméletének gyakorlatba ültető fordítójának nevezte és a logoterápia és egzisztenciaanalízis terápiás alkalmazásának közvetítőjeként méltatta. Böschemeyer a későbbiekben egy szemináriumot is vezetett: Schule des Lebens. Ein logotherapeutisches Präventions programm- Az Élet Iskolája- egy logoterápiás megelőző program címmel. Képzési programjának bemutatása során rávilágított, hogy az értelem hiánya megakadályozza, hogy a személy valóban igent mondjon az életre. Szemináriuma a szimbólumokra és a tudattalanban rejlő képekre fókuszált: a szimbólumokat, mint értelem képeket határozza meg és rámutat, hogy a tudattalanból előhívott képeknek olyan gyógyító erejük van, amelyet a személy tudatosan nem képes előidézni. A résztvevőket ennek megtapasztalására hívja: egy imaginációs gyakorlat során idézzék meg önmagunk legbátrabb, legnemesebb énjét és kérdezzék meg az üzenetét, tanácsát. A gyakorlatot követően élmény megosztásra is lehetőség nyílt, melynek során élénk módszertani eszmecsere alakult ki. Böschemeyer által vezetett gyakorlatban megtapasztalhattuk a tudattalan képeinek erejét és felemelő hatását, egyúttal azt is, amiről előadásban Elisabeth Lukas beszélt, hogy a pszichoterápia művészet. A terápiás alkalmazás terén mindenképp meg kell említenem Laurence Noëlle francia pszichológus, írónő: Making sence of experience- Az élményekből fakadó értelem c. előadását. A logoterápia egyik legfontosabb eleméről, a bátorságról tesz tanúbizonyságot, amikor a logoterápiához vezető útjáról vall. Kisgyermekként családon belüli erőszakot: szexuális bántalmazást élt át, majd a szégyen, az értéktelenség, a tehetetlenség állapotából a drogokon és alkoholizmuson át jutott el élete értelmének a felfedezéséig: a segítő foglakozásig. A logoterápiának köszönhetően szenvedés- tapasztalatai értelmet nyertek számára és ma már hasonló sorsú áldozatoknak, túlélőknek segít. A La honte- A szégyen c. könyv szerzője a logoterápiát alkalmazza a szexuális abúzus traumájának feldolgozásában, a hatóságok támogatásával intézetekben és börtönökben prostituáltakkal foglalkozik. 

 A pedagógia terén is számos előadást, beszámolót hallhattunk, melyek egyike Cyntia Wimberly (USA): Education and meaning: the role of logotherapy in schools- Oktatás és értelem- a logoterápia szerepe az iskolában c. szeminárium. Az iskolájukban alkalmazott logoterápiás szemléletű pedagógiai program bemutatása után a résztvevők kipróbálhattak néhány konkrét gyakorlatot is. A feladatok lényege az volt, hogy a történet mesélője végül a saját története hősévé válhasson. 

 A coaching- szervezetfejlesztés területéről Walter Kohl (Németország) Victor Frankl als Kraftquelle- Ein Erfahrungsbericht - Victor Frankl, mint erőforrás – személyes élménybeszámoló” című előadásában őszintén vallott arról, ahogy a depresszió állapotában már az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta, mikor a kezébe akadt egy újságcikk, egy akkoriban megjelenő logoterápiai témájú könyv ismertetője. Ez az olvasmány sorsfordító hatással volt rá: igent mondott az életre és elhatározta, hogy tanulmányozza a logoterápiát. Napjainkra már a saját maga által kidolgozott logoterápiás szemléletű öt lépéses modellt alkalmazza, programokat vezet coaching és csoportos tréning kontextusban egyaránt. A terület másik jeles képviselője, Alex Pattakos (USA) előadása azon kevés előadások egyike volt, mely ténylegesen a logoterápia és egzisztenciaanalízis jövőjét tárgyalta és annak nemcsak elméleti, hanem módszertani lehetőségeit vizionálta- méghozzá globális megközelítésben. A logoszt a személy nemcsak értelmi, hanem spirituális szükségleteként is meghatározza. Kiemeli, hogy az értelem erejével történő coaching nem rózsaszín boldogságot, nem irreális vágyálmokat, vagy nehézségek nélküli életet ígér, hanem arra készíti fel a klienst, hogy megbirkózzon az élet kihívásaival. Véleménye szerint a mainstream tanácsadás és a coaching területe egyre közelebb kerül ahhoz, amit ma logoterápiaként ismerünk. Előrevetíti a logoterápia egyre bővülő  alkalmazási lehetőségeit és a pszichoterápiai és orvosi alkalmazás mellett üdvözli az egyre növekvő számban megjelenő nem klinikai alkalmazási területek és interdiszciplináris módszerek fejlődését és elterjedését. 

  A migráció és menekültügy témakörében Susanna M. Loewenheim (Izrael) tartott előadást: Logotherapy als ein Weg zur sinnvoller Hilfe für Flüchtlinge in ihre seelische Not- Hogyan segíthet a logoterápia a menekültek lelki válságán. A menekültekkel kapcsolatban hangsúlyozta az egzisztenciális vákuum jelenlétét. Ezért fontos, mondta, hogy a segítő odafordulás fókuszába azt kell helyeznünk, hogyan támogathatjuk a folyamat közben kialakult egzisztenciális vákuum felszámolását. A migrációval kapcsolatban a columbiai Nancy Liscano, pszichológus: Grief factors of immigrants-   A migrációt kísérő gyász faktorok című projektjét mutatta be. Liscano és csapata kidolgoztak egy programot, melynek alapján egy bevándorlókat segítő intézményt működtetnek Nagy Britanniában. Felhívja a figyelmet arra, hogy milyen sokrétű gyász folyamattal kell szembenéznie és megküzdenie egy bevándorlónak. A család és hozzátartozók hátrahagyásán túl megtapasztalják azt a veszteséget is, amit a származási kultúra, az anyanyelv, az étkezési szokások hiánya és megváltozása okoz a migránsok életében.  Új élethelyzetükben mindezek feldolgozásán túl az új perspektívák meglátásában is hatékonyan támogatja a bevándorlókat a logoterápiás szemléletű szociális munka.

Érdekességként említem meg, hogy a tudományos konferencia figyelemre méltó színházi produkcióval zárult: Frankl: Birkenwaldi szinkronizáció c. művét- a moszkvai Pszichoanalízis Intézet tagjainak előadásában láthattuk, Szergej Kutsevalov rendezésében. Az előadás orosz nyelven szólaltatta meg Frankl művét; a kiváló rendezői koncepció és színjáték lebilincselő élmény volt a közönség számára. Összességében az esemény színvonalas szakmai tartalmának köszönhetően a látogatók teljes képet kaphattak a tudományág state of the art helyzetéről: alkalmazási területeiről, módszertanáról és eredményeiről. A fórum egyúttal és kapcsolatteremtésre, a tapasztalatcserére és az együttműködési lehetőségek felvetésére is alkalmat teremtett. Bízom benne, hogy a résztvevők értékes szakmai tapasztalatokkal gazdagodtak, melyek támogatják a nemzetközi együttműködést, új kutatások kezdeményezését a logoterápia és egzisztenciaanalízis terén. A „Logoterápia Jövője” konferenciasorozat következő eseménye Bécsben 2018- ban várható.