Az alábbi cikk a Logoterápia és Egzisztenciaanalízis Nemzetközi Tudományos Egyesület gondozásában, a „Többlet - A Logoterápia és Egzisztenciaanalízis Évkönyve 2017”- c. szaklektorált kiadványban jelent meg. A kiadvány szerkesztői: Sárkány Péter és Vik János. Interneten elérhető: http://www.logoterapia.hu/files/Tobblet2016Logoterapia.pdf
- interjú Dr. Zsók Ottó teológus, filozófussal, készítette: Berendi Carmel -
Dr. Zsók Ottó teológus, filozófus, a Logoterápia és Egzisztenciaanalízis Délnémet Intézetének (Süddeutsches Institut für Logotherapie und Existenzanalyse) igazgatója. Az intézet továbbképzésén résztvevő hallgatójaként volt alkalmam magával ragadó előadását hallani, szemináriumain részt venni. Az interjúra személyes találkozásunk alkalmainak egyikén került sor Fürstenfeldbruckban, az intézmény székhelyén.
Berendi Carmel: Filozófiai disszertációját a zene és a transzcendencia témájában írta. A zene fontos szerepet tölt be az ön életében, ezt a képzésen és a logoterápiai szemléletű szemináriumain is tapasztalhatjuk. Mi vezette önt a logoterápia felé?
Zsók Ottó: Három, mondjuk így, szellemi impulzus érintett meg. Húsz éves voltam, amikor 1977-ben Viktor Frankl egyik tanulmányát olvastam a Mérleg című folyóiratban. Nagyon megkapott. Már akkor eldöntöttem, hogy majd visszatérek az „élet értelmét kereső ember“ alapvető témájára. Másodszor, 1983-ban, Freiburg-i tanulmányaim idején, egy több hetes praktikum után azt mondta akkori mentorom – egyébként egy Budapesten született magyar, nagyon bölcs asszony volt –, hogy nekem feltétlenül logoterápiát kell még tanulnom. Ezt nagyon határozottan mondta s rögtön a kezembe adta egy papíron Elisabeth Lukas és Uwe Böschemeyer címét. Aztán, a harmadik impulzus Elisabeth Lukas asszony előadása volt, amelyet Münchenben 1986 október végén nagy lelkesedéssel meghallgattam. Két hét múlva már ott ültem a Lukas asszony által vezetett kiképző csoportban a Délnémet Intézetben, Fürstenfeldbruckban. Ami azután történt, egy szerves fejlődés, továbbá – igen! – gondviselés volt.
B.C: A Prof. Elisabeth Lukas alapította intézet napjainkra az egyik legjelentősebb logoterápiás képző központ Európában. Röviden bemutatná az intézet profilját, képzési sajátosságait?
Zs. O: Az intézet – illetve intézetünk – 1986. február 1-je óta áll fenn, s azóta folytonosan kiképez a logoterápia iránt érdeklődő személyeket. Mintegy ezerkétszáz embert képeztünk ki eddig huszonkét országból. Az intézet hangsúlyt fektet a Viktor Frankl által kidolgozott logoterápia és egzisztenciaanalízis terápiás eszmerendszer és módszerei tanítására, begyakorlására, kibővítve azt a személyiségpszichológia és az enneagramm szempontjaival. Összesen kilencszáztíz órát ölel fel a képzés a mi intézetünkben. Ebben van öt szemeszter elmélet, gyakorlatokkal egybekötve, és három további elmélyítő modul, amelyek a tanácsadás (németül: Lebensberatung), a felnőttek képzése, az önmegtapasztalás és a szorosabb értelemben vett pszichoterápia egyes részleteit mélyítik el. Az utóbbi években elkezdtük feldolgozni s a tanfolyamba beépíteni a neurobiológia és a traumatológia alapvető konceptusait. Egy értelemföllelésre irányuló pszichoterápia, amint ezt a logoterápia megcélozza, nem tekinthet el attól, hogy itt nálunk Európában bizony elég sok traumatizált személy él. Ezeken segíteni kell, amiért is a traumakutatás biztos eredményeit felhasználjuk, összekapcsolva azokat Frankl háromdimenziós emberképével.
B.C. Mondhatjuk, hogy Prof. Elisabeth Lukas az ön mentora volt, éveken át együtt dolgoztak. Hogyan jellemezné a munka kapcsolatukat? Van -e az együttműködés időszakából az ön számára maradandó érték, melyet kiképzőként képvisel, ön is továbbad a hallgatóinak?
Zs. O. Igen, Lukas asszonynak sokat köszönhetek. Fölfedezte, meglátta bennem azt, hogy képes vagyok a logoterápiai kiképzést önállóan végezni, ezért már 1989-től kezdve felkért, hogy tartsak előadásokat az intézet megbízásából. 1991-ben asszisztensként vezettem részben a kiképzést, 1992 tavaszától már önállóan tanítottam és 1993. október 1-én szerződéssel munkatársa lettem. Nagyon jó volt a kapcsolatunk. Lukas asszony szuverén módon, nagylelkűen és figyelmesen támogatott, meghagyva ugyanakkor a működési szabad teret. Rendkívül jó volt a diagnosztikai érzéke, a problémák meghallgatása után rögtön ráérzett arra, hogy milyen irányba kell haladnia a „gyógyító közbelépésnek“ illetve a logoterápiának, amelyet egy konkrét személyre alkalmazott. Az értelemföllelésre irányuló beszélgetés művészete terén sokat tanultam tőle. Szinte minden egyes könyvét elolvastam, a képzésben gyakran idézem főleg az esettanulmányokkal kapcsolatos gondolatait. Ezelőtt két évvel átvettük a Lukas asszony által négyről öt szemeszterre kibővített „curriculom“-ot. Ezzel is tovább viszem az őáltala kiművelt logoterápiás szellemiséget. A curriculum kibővítéséről egyébként már az 1990-es évek közepén beszélgettünk. Meg kellett érnie az időnek arra, hogy ténylegesen is napvilágot lásson a kibővített tanterv.
B.C: 2003- óta ön áll a Logoterápia és Egzisztenciaanalízis Délnémet Intézetének élén. Vezetőként a jövőt tekintve milyen feladatokat, szakmai irányt, terveket tart szem előtt?
Zs. O. Az Élet úgy hozta, hogy kb. 2009/2010 óta a németül úgynevezett „Kriegskinder“ (a második világháborút gyermekként megélő személyek) és „Kriegsenkel“ (az előbbiek gyermekei) kategóriájába sorolandó személyek sokaságával kerültem kapcsolatba. Ezek lelki problémái röviden az „átvett avagy átörökölt depressziók“ és a „homályos, nem megfogható bűntudat“ fogalmaival jellemezhető. Itt az 1929 és 1975 közötti generációkról van szó. Sokan közülük korai avagy átvett traumákat hordoznak magukban. Németországban ez nagy probléma, hiszen akkori politikai vezetői két világháborút robbantottak ki, amelyeknek nyomai a lelkekben, a pszichében bizony még jelen vannak s még 30 vagy talán 50 évig is kitapinthatóak maradnak, föltéve, hogy nem tör ki itt Európában egy harmadik világháború. Ezen problémakörrel a logoterápia és a traumatológia fényében foglalkozni az egyik tervem, amit ugyan nem kerestem, de az Élet feladatként szembesített mindezzel. Egyébként a korábbi keleti tömbben a kommunista diktatúra is rengeteg embert tett lelkileg tönkre. Többek között Magyarországon, de egész Keleteurópában is felette aktuálisnak minősítem a fent említetteket. Fontosnak tartom, hogy megírjunk egy szakkönyvet, amelyben szintézisbe hozzuk a logoterápiát a neurobiológia biztos eredményeivel. Több orvosi munkatársunkkal tervezek is egy ilyen könyvet. Szerintem kb. két év múlva fog megjelenni. Továbbá az is szívügyem, hogy itt Németországban a logoterápiát a „prevenció“ területén – a betegsegélyző kasszák szintjén is – elismerjék, ajánlják és igénybe vegyék.
B.C. Ön termékeny író, Németország- szerte keresett előadó, szemináriumok vezetője. Gyakorló logoterapeutaként véleménye szerint korunk Európájának aktuális társadalmi kérdéseire, problémáira válaszolhatunk- e a logoterápia eszközeivel?
Zs.O: Válaszom egyértelműen: IGEN! Többször is próbálkoztam Európa aktuális problémáit a logoterápia fényében szemlélni. Egyik utolsó, 2016-ban megjelent tanulmányomban elég részletesen ki is fejtettem idevágó alapgondolatokat, Címe: Europa steht vor seinem Aufstieg – doch der „Preis“ muss bezahlt werden. (Magyarul: Európa fellendülése előtt állt, de ennek az „árát“ meg kell fizetni). Bátorkodtam arra is, hogy megírjak egy nyílt levelet Európa politikusaihoz, amelyet 2012. Márciusától többször is felolvastam előadások keretében a német nyelvterületen. Ezt a 8 oldalas „levelet“ egyébként magyarra is lefordította Kalocsai Varga Éva, aki Egerben egyetemi tanárnő és kitűnő fordító. A „termékeny író“ kifejezéshez hadd tegyem hozzá, hogy talál ugyan rám ez jelző, de azért nem vagyok, s szerintem nem is leszek „népszerű“ író, ami már abból is látható, hogy könyveim eladott példányszáma 500 és 2000 között van. Az általam magyarra fordított könyveket pedig Magyarországon, illetve a magyar nyelvterületen maximálisan 100 – 150 ember vásárolta meg.
B.C. Német nyelvű könyveiben, előadásain gyakran vall személyes élményeiről, sorsáról. Elárulná a magyar olvasóknak, hogy voltak- e olyan élettapasztalatai, kihívásai, melyekben önt a logoterápia szemlélete segítette, lendítette tovább?
Zs. O. Igen, voltak szenvedéssel teljes időszakok az életemben, amidőn – és itt Frankl szavait idézem – az élet feltétlen értelmében vetett hitem tartotta bennem a lelket s táplálta a reményt, hogy majd túlhaladom a „sötét időket“.
B. C: Magyarországon is rendszeresen tart szakmai előadásokat. Milyen lehetséges kapcsolódási pontokat lát a német, ill. nemzetközi és a magyar logoterápiai színtér között?
Zs. O. Rendkívül jó tapasztalataim vannak az értelemföllelésre irányuló gyógyító életrajzírással, (németül: Heilende Lebensbilanz), melynek koncepciója intézetünk sajátossága. Ezt, továbbá pedagógiai, lelkigondozói és az értékeket szem előtt tartó személyiségfejlesztésre irányuló szemináriumok rendszeres megtartása Magyarországon – mégpedig széles körben – nézetem szerint rendkívül fontos lenne. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a német nyelv elsajátítása, akkor is, ha magyar füleknek nehezen cseng a német nyelv, elsőrangú célkitűzés kellene hogy legyen, legalábbis azon körökben, amelyekből a jövendő terapeuták kinőnek. Néhányan ezek közül nálunk kellene tanuljanak, hogy szokják a logoterápia nyelvezetét is. Akár hiszi ezt valaki, akár nem: Európában a német nyelv a szellem nyelve. Tegyük hozzá: a magyar nyelv a lélek nyelve. Kétnyelvű könyvek kiadása előmozdíthatja a nyelvtanulást. Ez irányban is tettem valamit: Az egyik német szerző műveinek magyarra lefordított 39 kötetéből 9 könyvet két nyelven jelentettünk meg a Tarsoly Kiadónál. Ez szerintem sikeres európai projekt. Csak éppen kevesen vásárolják ezeket a könyveket. Magyarországon is, sajnos, butul a szellemi élet. Reméljük hát erősen, hogy hamarosan bekövetkezik egy jobb fordulat, egyfajta szellemi ébredés, vagy más szavakkal: szellemi öntudatosodás. Erre van szükségünk egész Európában. A kicsinyeskedések és a szélsőséges provincionalizmusok ideje szerintem lejárt. A logoterápia alapvető tanítása az, hogy minden egyes ember szellemi személy. Ezt bizony sok országban sok személynek tudatosítania kell önmagában.
Dr. Zsók Ottó teológus, filozófus, szociális munkás, pszichoterapeuta 1957- ben született Déván. Tanulmányait Németországban Freiburgban, valamint a Müncheni Filozófiai Egyetemen végezte. 1992 óta a Süddeutsches Institut für Logotherapie und Existenzanalyse dozense, majd az intézet vezetője. Szociális munkásként hét évet dolgozott menekültekkel Münchenben és környékén. 2001-ben a logoterápia és egzisztenciaanalízis terén végzett munkásságáért Dr. Zsók átvehette Bécs város rangos „Viktor Frankl” díját. Német nyelvterületen konferenciák, szimpóziumok keresett előadója, szemináriumok kedvelt vezetője. Németországban és Magyarországon egyaránt megjelent több száz tudományos publikáció, recenzió, könyv, fordítás, valamint kétnyelvű kiadvány dicséri gazdag írói munkásságát. Számos egyéb filozófiai tárgyú, valamint önéletrajzi ihletésű művet is jegyez németül és magyarul egyaránt. A logoterápia és egzisztenciaanalízis képzési anyagának elkötelezett fejlesztőjeként legújabb vállalkozása a nagyszabású, német nyelvű Wörterbuch der Logotherapie und Existenzanalyse c. német nyelvű, 2017- ben megjelent, bővített kiadásának magyar nyelven történő megjelentetése, a kiadvány dr. Vik Jánossal közös szerkesztésben készül. Dr. Zsók Ottó a München közeli Fürstenfelbbruckban él, nős, egy fiú édesapja.
Berendi Carmel kommunikáció szakértő, mediátor, logoterapeuta, kutatási területe a kommunikációfejlesztés és a logoterápia interdiszciplináris vizsgálata. A képzés- fejlesztés, szervezeti és terápiás területeken szerzett értékes tapasztalatait a logoterápia és egzisztenciaanalízis szemléletével ötvözi. Munkája során a logoterápia iránti elköteleződése a teória és a praxis természetes szintézisében nyilvánul meg és innovatív megközelítést tesz lehetővé. Szervezeti és humán erőforrás kutatómunkája fókuszában az alkalmazott etika áll, a személyes szabadság és felelősség vonatkozásainak a tükrében; személyiség és szervezetfejlesztőként érték- és értelemfókuszú képzéseket vezet. Berendi Carmel a fenntarthatóság és az egyetemes emberi értékek összefüggéseinek szenvedélyes szószólója, társadalmi célú kezdeményezések, projektek vezetőjeként is ismert. Többnyelvű kommunikátorként nemzetközi konferenciák, fórumok ismert szervezője, kommunikáció fejlesztőként, mediátorként tevékenysége hozzájárul a nemzetközi tudományos dialógusokhoz.